Inspiráló, háromnegyed órás előadást tartott az előttünk álló, globális, illetve ahogy Ön nevezte, planetáris kihívásokról. Egykori űrhajósként, környezetvédő projektek résztvevőjeként milyen esélyt lát arra, hogy az újra erősen konfliktusos emberiség például a karbonkibocsátás dinamikus növekedésének problémájával megbirkózik?
Én úgy közelíteném, új fordítanám meg a kérdést, hogy mikor fogja a fosszilis forrásokból származó, természetesen őrült, exponenciális ütemben növekvő energiatermelést lehagyni a megújuló energiatermelés. A friss adatok szerint a szél és a napenergia termelése a bolygó egészén csak most haladta meg a 10 százalékot, és évről-évre tíz százalékkal nő. Ez persze nagyon kevés. Fontos azonban, hogy nem kizárólag a termelés módja a kérdés, hanem a termelés üvegházhatású gázokat kibocsátó lábnyoma. Azaz a fosszilis termelés lábnyomát is szükséges csökkenteni.
Mégis, hogyan lehetséges ez olyan mértékben, hogy valóban kevesebb negatív hatást gyakoroljunk a bolygónk ökoszisztémájára?
Szerintem erre csak egyetlen mód van: sokkal nyereségesebbé tesszük az energiatermelés- és felhasználás karbonsemleges módjait. Ez pedig leginkább úgy valósítható meg, hogyha a következő pár évben a technológia még jobban megnöveli a megújuló energiatermelés hatékonyságát. Magyarán például a napenergia termelése és annak tárolása még a mainál is sokkal-sokkal olcsóbb, gazdaságosabb lesz. Ez kell ahhoz, hogy érdemben csökkentsük, majd kivezessük a fosszilis energiahordozókat mind a termelésből, mind például a szállításból.
Ehhez mire lenne most szükség?
Ebben első körben a gazdaságpolitikai ösztönzők, klímamegállapodások, államközi egyezmények szükségesek. De ezek valójában – ahogy Ön is említette – valójában csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Amire valójában szükség van, az az, hogy egy olyan tudományos áttörést érjünk el, ami egyszerűen feleslegessé teszi a fosszilis tüzelőanyagok elégetését.
Olyan, amely extrém módon hatékony, miközben nem is túl drága.
Olyasmire gondol, mint például a fúziós energia?
Igen, ez óriási áttörés lehetne.
Értem, de ennek megvalósulása még legalább 10-15 év, ha egyáltalán működhet. Van ennyi időnk?
Itt kapcsolódik a kérdéshez az űrkutatás is. A NASA célul tűzte ki a visszatérést a Holdra. Ugyanakkor jól működő fúziós reaktor nélkül nincsen sok esélyünk arra, hogy biztonságos, állandó bázist hozzunk létre a holdon. A Nemzetközi Űrállomáson, ahol én is hónapokig dolgoztam, a kutatási program részét képezik a fúziós energetikai kutatások is. Azt nem tudom megmondani, hogy ezek mikor érhetnek be, de azt tudom, hogy az űrkutatás nélkül sokkal lassabban érhetünk célt.